Chagall, David and Batsheba, 1953
A parancsolatok élmény-magja
Vízkereszt utáni H. (1Jn 3,22 - 4,6; Zs 2; Mt 4,12-
17.23-25)
"Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galieleába. Elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: 'Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak nagy világosság támadt'" (Mt 4,16). Jézus lelkiségét figyelheted meg. Éli azt a misztériumot, melyet a Dei Verbum, az isteni igéről szóló zsinati dogmatikus konstitúció fogalmaz meg: a Szentírás szavaiban épp olyan valóságosan jelen van Krisztus, mint az eukarisztiában. Számára Atyja van jelen a Tóra szavaiban. Szüntelen szólító jelenlétben mutatkozik meg Abbája, akihez egészen tartozik. Megrendítő, ahogyan kiüresítve önmagát rá meri bízni magát az ószövetségi Szentírás szavaira - a Jelenlétre. "És amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte" (1 Jn 3,22).
János, a szeretett tanítvány szavai ezek, aki maga is hasonlóvá lett az Atyára figyelő mesteréhez. Jézus kéri az Atyát - épp így kérhetjük mi is őt. János (s nem véletlen hatolhatott a Jelenések könyvének mélységeibe) maga is vágyja az Atya és Jézus örömteli találkozását, s ezt a vágyat kívánja a keresztény közösségbe oltani. "Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. Aki megtartja az ő parancsolatait, az őbenne van, és õ is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkéből adott nekünk" (1Jn 3,23-24). A szeretett tanítvány pontosítja a törvény jelentését számunkra. Nem puszta parancs, hanem ikon. Jézus mélységes vágyakozását az Atya iránt - ezt sugározza minden keresztény parancsolat.
2003.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése