V.Szabó Noémi, Vörösben
Mikor a végtelenség rövidebb, mint Sophia Lorain lába
„Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába." (Mt 5,20) A hit azt jelenti, hiszek a másik megváltozhatóságában. Ez egyszerre ismeri el, hogy a tőlem különböző − akár „ellenkező" másság is − képes hordozni Istent. Képes hordozni azt a forrást, amiből magam is táplálkozom. Ezzel egyszerre ismerem el a másik értékes, kiteljesedhető voltát és a Forrást magát. Ritka pillanatokban akár azt is, felismerve, hogy a másik előttem járhat. Az a másik, az a másság − aki ellenfelem, akitől félek, akihez csak gyanúval, tartással vagyok képes közeledni. A bennünk lakó „másiktudót" és kell tudni felülmúlnunk. Azt hiszem, ez a lélek és a gondolat szabadságának pillanata. S az az esemény, amikor nyitottá válik a történet: személyes és közösségem története. Máskülönben, s ezt is látjuk magunk körül nap mint nap, a gyanú által körülölelt Laokón-csoport tagjaiként: elmegy, eljár szívünk fölött az idő. Ezért zárt jelenleg, szinte minden rétegében, magyar történetünk. Minden címke, skatulya vasalt éllel ráilleszkedik testünkre-lelkünkre. Kényelmes stabilizációnk a gyanú. Csak el ne feledjük, hogy önmagunkban tetőző igazságaink közepette: „a végtelenség rövidebb, mint Sophia Lorain lába,/ A metafizika tacskólábakon jár./ A szeretet, s a gyűlölet csökkentette az igényeket." (Régi, régi felvételt hallgatok, Mártha István zongorázik. Felvétel a Szolnoki Szigligeti Színház egyik próbájáról, korai nyolcvanas évek.)
„Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére." (Mt 5,21-22) Kilépni a gyanú világából. Muszáj. Ám úgy, hogy nem saját békevágyunkban, sokszor naivitásunkban megmaradni. Hanem meríteni a helyzeteink felett álló Forrásból. Aki képes helyzeteink átalakítására. S beszélni, párbeszélni − a közös, egyetlen és osztozott válságunkról. Egyes-egyedül az újraolvasott „önéletrajzainknak" van értelme. Minden igazság dialógusban mondatik ki. Dialóguson kívül nincs igazság. Különben nem az igazságot, hanem érdekeinket kommunikáljuk. Jézus a másik Arcának radikális tiszteletére hív e sorokban. Talán azért, mert ez a radikális tisztelet, ha megéreztetik, oszlatja el egyedül stagnálásunk „megtestesülését", a gyanút.
2010-02-26
Hotmail: Trusted email with Microsoft's powerful SPAM protection. Sign up now.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése