Pisztolymozdulatok

David Cameron és a csuklyás fiú
gesztusa

Pisztolymozdulatok

C-év, húsvét 2. hét, Cs. (ApCsel 5,27-33; Zs 33; Jn 3,31-36)

2006-ban megrendítő fénykép kavarta fel Angliát. Bárhol, bármely politikussal megtörténhet hasonló Európában. David Cameron (mára a brit konzervatívok pártelnöke, miniszterelnök jelöltje az idei kampányban) egy leromlott dél-manchesteri választókerületet keres fel, Benchillt. A fotósok elkapják a pillanatot, amint egy helyi csuklyás gang-fiatal imitálja, amint a hátat fordító és továbbinduló Cameronra lő. A köz számára sokk volt a kép. Nézni kell, szemlélni hosszan. Elmondja azt, amit szavakkal nem lehet. „Megtört Anglia" − ilyesmi címet kapott. Bárhol megtörténik ugyanaz Európában. Marginalizálódó, a felnőttvilágból kizuhanó fiatalok. Evilágból kizuhanók. A kapitalizmus cinikus mélylégkörének áldozatai?

Ez a művészet, a foto-dokumentarizmus zsenialitása. Ám esetünkben inkább mint egy harctéri fotó ez a megörökített pillanat. A pártelnök háta mögötti „lelki tér". Ami e hát és a fiatal arca között feszül. Ez az az evangéliumi tér, amit nem sikerül megragadnunk. Ez nem a diadalmas, kegyelem által bejáratott világ; amiben élünk, s amit féltve őrzünk. Fontos, hogy ez meglegyen, ahol értelem és hagyomány védőhálóiban lehetséges a jelenről való alkotó beszéd. Persze kérdés, hogy mára mi az aránya ennek az arcaink előtti, és a felvételen kifejezett arcunk mögötti − hátunk mögötti térnek? Ami épp így valóságunk, de amit nem látunk be.

Valahol az egyházak ikonja is ez a kép. Ez a hátunk mögötti tér mondja ki azt a formátlan birkózást, „nem-kapcsolatokat" amiben nap, mint nap birkózunk. A sajtó által napvilágra hozott pedofil-ügyek; vagy legutóbb a győri bazilika falán az anarchista falfirka. „Nem kell nekünk képmutató vallás, nem kell a mennyország kétes java, nem kell a hazug feloldozás." Egy nyugati jogászfórum a pápát kívánja börtönbe juttatni „előre eldöntött" érintettsége miatt. S közben kollektív bűnbakképzés a római cölebsz papság iránt: itt, ebben a képen ábrázolt vákuumban. (Más kérdés, jól, helyesen reagál-e katolicizmusunk e helyzetekre. Hárításokkal. Statisztikákra hivatkozásokkal.) A nem-kommunikáció világa ez. Nem valós beszéd szekularitás, média, és érintett egyház között. Mert ebben a „hátunk mögötti térben" nem az igazságot keressük, hanem a fogásokat a másikon. Pedig e „tér" lényege az, hogy nincsenek fogások. S nem azért mert nincs bizalom, hanem mert a bizalom alapja hordatott el. A képesség, hogy szeretetben próbáljuk értelmezni a krízis-helyzeteket. Ennél a pisztolymozdulatnál tovább nem jutunk.

Cameron lefelé néz. Oldalra el. Látszik, hogy kényelmetlen a lecsúszás e közegében lenni. Szembesülni az Oxford alatti, elitek háta mögötti világgal. A kapucnis fiatal tekintete. Ez a „nem-nyelv" izgat. Ahogyan a nyelvi közösség hiánya pisztolyt emel. A még működő közösségek (kultúra, egyház) körül növekszik ez a nyelvi gettó; vagy nyelvi külvidék. Szinte reménytelen feltörni a nem-értés falait. Ködét?

S mégis, a feladat adva van. Az egyháznak kell megtanulni azonosulni e nyelvi vákuummal. Belehelyezkedni, bármilyen furcsa, ebbe a másságba. Kalkuttai Teréz anya szolgálatának „nyelvi" változata is létezik. Elmenni oda, megszólalni ott, ahol maga a bejáratott egyházi nyelv, a kérügma (igehirdetés) nyelve halálosan szegény. Önnön szegénységünk e helyzeteibe beleállni. Önmagunkba, ahol nincs nyelvünk. Mert bizalom nincs. Érintkezés, és érintés nincs. Csak pisztolymozdulatok. Nos, itt szembesít bennünket a küzdelem fontosságával az evangélium, hogy felismerjük és átéljük nyelvi szegénységünket. E sorok épp a tételes keresztényben, a hivatásos lelkipásztorban hívnak kényelmetlen nyelvi konfliktusba. Jézus konfliktusa saját vallási környezetével épp ebben állt. Felhívni a zsidóság figyelmét a „háta mögötti térre." A szegények Galileájára; a nem-nyelv, a lebomló vallási nyelvezet világára. Ahol feledtetik a Tóra és az Evangélium. Ezt nem akarjuk elfogadni, hogy Istennek épp olyan fontos, mint a mi életünk, ez az „istenhátamögötti" tér. Ezért érvel. „Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről jön, az a földről származik, és a földiekről szól. Aki a mennyből jön, (az felette áll mindenkinek:) és arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja be." (Jn 3,31-32.)

2010-04-14