"Botránkozások essenek"
C-év, 32. hét, H. (Lk 17.1-6)
„„Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek" (Lk 17,1) A kép mögötti metafora tipikusan zsidó nyelvi kép. Csapdát jelent, amibe valaki beleesik, vagy olyan akadályt, amiben valaki elbotlik. A mi gondolkodásunk olyasféle dolgokra gondol, ami véletlenszerű balesetet okoz. Ám a korabeli héber ember ezeket az eseményeket nem véletlennek tartotta. Valaki vagy szándékosan készített csapdát; vagy maga Isten akarta, hogy a személy elbotoljon. A kép így eredetileg azokra a veszélyekre utalt, amit Isten engedett népe, vagy egy egyén útján megtörténni, hogy próbára tegye hitüket.
„Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül." (Lk 17,2) A megbotránkoztatott kicsinyeken Jézus eredetileg gyermekeket értett. Kora vallási tanítóihoz képest rendkívüli érdeklődést mutatott a gyerekek iránt. Fontos látnunk a kép mögött: egész biztos, hogy gyerekek is minduntalan csatlakoztak hozzá, „elkísérni őt" egy darabon. Ahogyan ma is, keleti falvakban, a gyerekek figyelmét megragadja a rendkívüli idegen. Jézus észrevette őket, s nem hanyagolta jelenlétüket. (Fontos kép: Jézust élő közösségek kísérik, és vették körül. A katolicizmus megújult arca majd fontos hivatkozási hellyé teszi a szakaszt; kifejező képévé, amikor majd az egyház a családban megélt papságban is tud gondolkodni. Világára jobban érzékenyített kereszténység lesz ez? A klerikus minták egyházból való kitisztulásának fontos eseménye? Nem tudni. A házas papság alternatívvá tétele húsvét történetiségének mélyebb átéléséhez kell, hogy vezessen. Csak töprengek, de a hivatalos ellenállás, nemde félelmünket takarja, hogy egy ez a fajta sebezhetőség új hatalmi centrumot és érzékenységet teremt, bőrünk alatt már észleletlen „konstantini függéseinkkel" szemben? Papságunk jelenlegi elszigetelődésének világtól, kultúrától érdemes gyógyító alternatíváit keresni. „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!")
A „megbotránkoztatottakban", azaz „elesőkben" az egyház a saját „kicsinyeit" ismerte fel. A gyengébb testvér érdekelte a képben, akik „elbotolhatnak" Jézus radikális követésében.
A három szintet egybe olvashatjuk. „Növeld a hitünket!" (Lk 17,5) e kontextusban annyit jelent: Urunk, növeld figyelmünket az Egyház élete iránt; a helyi egyház szükségei iránt tégy figyelmessé. Növeld figyelmünket e közösségért; testvéreink szükségei iránt érzékenyíts ebben az Eukarisztikus közösségben. Beleértve azokat is, akiket November hónapban, élőinkre s holtjainkra emlékezve, szívünkben hordozunk.
2010-11-08
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése