Rouen(foto: balintbeckett)
Egymásba ömlő naplók
Régi felvételeket rendezek. Varengeville sur Mer, Normandia. Emlékszem, egy éjszakai-hajnali eső után a kert. Friss ébredés. A kert és tápláló víz még egyek. Hozzátartoznak a növényhez. Leválás előtt, víz és növény egyek.
Fontos lenne megfigyelnünk a természetet. A baj világunkkal az, hogy nem osztozunk látványában. A történelem lassú megbetegedése ez. Nem lépünk ki önmagunkból. Ezernyi gondjaiban utazó, magába feledkező ember; és közösségeik. Pedig szavaink, érdeklődésünk, mint a képen az esővíz és a növények teste, fonódhatna egymásba. Kitapintott világban élni. Érintett világban élni. Figyelmes emberi tekintet által felszántott, bevetett és megtermékenyített világban élni. Ez lenne a történelem átöltözködése.
Ezért is vettem elő ezeket a régi, véletlen megtalált feljegyzéseket. Amikor a szemem először tanulta látni a világot mint Isten világát. Megrendülök. Egy-egy régi kép mögött feldereng egy-egy konkrét élmény, egy-egy konkrét találkozás. Abban az időben, mikor ezeket írtam, nagyon sokat mentem ki a tájba. Késő délutántól, alkonyaton át, a csillagos ég születtéig. Fiatalon. Növekvő, romlatlan szívvel. Csupa izgalomban a világ iránt.
Mellettük a mostani évek bejegyzései. Bonyolultak, nehezek, birkózások. Mégis ugyanaz a táj. Ha tehetném, életem végéig írnám ezt a Naplót. Lehet, nem kéne ennyit, ilyen rendszerességgel. Azonban mindennek logikája van. Ha egyszer ülsz le az evangélium szögegéhez hetente, akkor uralod a Szöveget. Birtoklod. Rólad szól. Mint ritkán találkozó barátok, osztálytársak: rengeteg "mondanivalód van." Azonban ha nap mint nap nekiülsz, különös aszkézis. Egy idő után "elfogysz". Nincs mondanivalód. S ez a pont, ami motivál, ami érdekel. Amikor megszólal tudatalattid. A múltad; a közösség múltja, és jelene. Szabad asszociációk? Több annál. Jóval több. Egyszercsak téged kezd írni a szöveg. S nem baj, ha tudatalattid szól.
Mint ahogyan éjjel álmomban küzdöttem a pápával. Harc volt, nehéz birkózás. Az álomban a szereplők szimbólumok. Sok mindent el lehetne, és el kéne mondani, mi történik pl. épp az egyház tudatalattijában. Micsoda nyelvi birkózások; és mélyen elvalvások a jelenre. Beszélni kéne az "egyháznak" saját titkolt tudatalattijáról. Különös, vonzó és érdekes passiótörténetek lennének ezek. Részei a közösen megfigyelt világnak. A közös örvényeket kimondani, bennünk. Mert épp a napokban olvasott Jelenések könyvével párhuzamosan fut egy személyes "Jelenések könyve" bennünk. Egymásba ömlő naplók?
Keresem a kétezer előtti bejegyzéseket. Lehet, rákérdezek, voltak-e egyáltalán, vagy csak én emlékszem, hogy írni kezdtem őket?
2010-11-23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése